Német 7,92 × 33 mm-es rövid lőszer
A köztes lőszer a pisztolytöltényél lényegesen erősebb, de a puskatölténynél gyengébb hatásadatokkal rendelkező lőszer.
Létrehozásának oka a hadfejlesztők és teoretikusok azon felismerése volt, miszerint az első világháborúban harcoló átlagos lövész képtelen volt kihasználni puskája lövésteljesítményét, az irányzott lőtávolságok ritkán haladták meg a 200-300 métert, holott az alkalmazott puskatípusok kivétel nélkül alkalmasak voltak a 800 – 1000 m-es lőtávra. Ebből fakadóan az a lőportömeg, ami a puskatöltényben voltaképp kihasználatlan maradt, az felesleges, elhagyásával jelentősen csökkenthető a fegyver és a lövész által hordott tölténymennyiség tömege, ezáltal a lövész leterheltsége. Valamint azonos tömeg mellett több töltényt vihetett magával. Fontos továbbá, hogy a puskatöltény nagy teljesítménye miatt, az arra szerkesztett kézi fegyverekből a jelentős hátralökő erő nem teszi lehetővé a hatásos sorozatlövést. Ha a fegyver nincs (pl. fegyverlábbal) megtámasztva, az átlagos katona nem képes uralni a sorozatot, a lövedékek legnagyobb része célt téveszt. Ezt a következtetést lényegében az I. világháborúban harcoló összes állam levonta. Ezen felismerés alapján kezdték meg egyéni lövészfegyvereik, és azok töltényeinek továbbfejlesztését. Hadrendbe ez a tölténytípus a második világháború során állt.
A köztes töltény minden esetben lényegesen kisebb lőportöltetet tartalmaz, mint a puskatöltény, így a gépkarabélyok visszarúgása a lövésnél mérsékeltebb erejű. A gépkarabély ezért csekélyebb kiképzés mellett is kezelhetőbb fegyverfajta, amely lehetővé teszi a modern hadviselésre alkalmas tömeghadseregek felszerelését.
Ismertebb közteslőszer-típusok
- 7,92 × 33 mm ("kurz" – rövid): Németországban kifejlesztett, 1941-től gyártott rövid töltény. Elnevezése a II. világháború alatt évről évre változott. Viszonylag nagy lőportöltetéből adódóan, mint az látszik rendkívül tömzsi alakján is, valójában nem volt ideális köztes töltény (jelentős visszaható erőt produkált). Azonban a rá tervezett MP/StG44 (Sturmgewehr) gépkarabély nagy hatással volt a II. világháború utáni fegyvertervezésre. Ezt a töltényt ma már csak kis szériában gyártják, a Mauser K98 hadipuska csökkentett erejű sportváltozatát használó hobbilövészek részére, ill. vadászatra.
- .30 Carbine (7,62 × 33 mm): a II. világháború alatt az amerikai tüzér, utász és egyéb segédcsapatok részére kifejlesztett, 1942-ben szolgálatba álló M1 Carbine öntöltő rövidpuska (karabély) tölténye. Hosszú, pisztolytöltényhez hasonló, egyenes falú, váll nélküli hüvelykialakítása miatt hatásadatai gyengék, a koreai háború után kivonták a rendszerből. A vidéki Amerikában szokásos zsákmányszerző (nem sport-, vagy úri-) vadászatra azonban ma is gyakran használják civilek 100 yard (91 méter) alatti lőtávolságokon.
- 7,62×39 mm / 43M: a szovjet és Varsói Szerződés fegyveres erőinek egységes rövid tölténye, amely az SZKSZ öntöltő karabélynak, az AK–47 gépkarabélynak és változatainak, valamint az RPD és RPK golyószóróknak a tölténye. Először az 1945-ben szolgálatba állított SZKSZ alkalmazta. Alkalmas 400 méter távolságig célzott egyeslövések leadására, 600 méterig területtűz lövésére. Igen sokoldalú űrméret, többféle gyújtó, páncéltörő és fényjelzős lövedéktípus létezik hozzá. Volfrám-karbid magos lövedékkel páncélátütő képessége 75m távolságból 19 mm.
Amerikai 5,56 × 45 mm-es NATO-lőszer amerikai M16-os gépkarabély tárjában
- .223 Remington (5,56×45 mm NATO): amerikai, illetve NATO kiskaliberű szabványtöltény, amely az AR–15/M16/M4, a IMI Galil, a HK G36 gépkarabélyok, az FN Minimi/M249 SAW golyószóró és számos más fegyver tölténye. Alkalmas 300 méterig pontos egyeslövések leadására. A célban kifejtett romboló hatása elsősorban a nagy sebességű becsapódás által az élő testben okozott ún. "hidrodinamikai sokk" révén keletkezik. Ennek feltétele a 750-800 m/s feletti sebességgel történő becsapódás, amelyhez 1000 m/s körüli lövedék kezdősebesség szükséges. Ezért az 5,56 kaliberű fegyverek relatíve hosszú csővel rendelkeznek. Védett célok ellen páncéltörő lövedékkel is csak legfeljebb 7–8 mm lemezvastagságig hatásos ez az űrméret. Eredeti M193 jelzéssel rendszeresített változata 3,5 g tömegű instabil lövedékkel szerelt. Ez a célba csapódva rövid út megtétele után bukdácsolni kezd, kusza sebcsatornát vágva, majd kirepülve a testből robbanásszerű hatást fejt ki. Ennek következtében egész végtagok szakad(hat)nak le, ami a töltény másik legfontosabb hatása. Az új lőszert a vietnámi háborúban kezdték alkalmazni, ahol romboló teljesítménye miatt humanitárius problémákat vetett fel. Emellett a kis tömeg miatt a lövedék fokozottan érzékeny a környezeti hatásokra (fű, levél, szél), valamint instabilitása miatt nagyobb lőtávon (300 m felett) pontossága már nem kielégítő. Mindezek miatt a NATO szabványosítási eljárásában a 4 g-os belga FN gyár SS109 lövedékkel szerelt változata került ki győztesen. Az amerikai erőknél ezt a változatot M855 jelzéssel állították rendszerbe.
- 5,45 × 39 mm / 74M: szovjet kiskaliberű töltény, amely az amerikai 5,56-os töltényre válaszul jelent meg. Hüvelye a 43M-é, lövedéke a valóságban 5,38 mm űrméterű, a töltényt az AK–74 és AN–94 gépkarabélyok, illetve az RPK–74 golyószóró tüzeli. Élőerő ellen bevált, hatásmechanizmusa nagyban hasonlít az M193-éhoz, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Páncélozott célok ellen az 5,56-os kaliberhez hasonlóan csekély hatású. A Varsói Szerződés többi tagállama anyagi okokból nem rendszeresítette.
- 4,85 × 49 mm: brit kísérleti kaliber, amelyet az SA80 bullpup kialakítású gépkarabélyhoz fejlesztettek ki. Technikai problémák és anyagi nehézségek miatt a projekttel felhagytak. A NATO szabványos 5,56-os kaliberben rendszeresített SA80 gépkarabély-változat kudarcnak bizonyult.
- 4,73 × 33 mm (DM11): hüvelynélküli töltény, amely keményre sajtolt és éghető lakkal bevont, teljesen elégő töltetből, és az abba csaknem egészében beágyazott lövedékből áll. Ezt a töltényt a német Heckler & Koch cég által kifejlesztett, igen bonyolult szerkezetű G11 gépkarabély alkalmazta, amely rendkívül gyors, rögzítetten 3 lövésből álló sorozatokat tudott lőni a célban kifejtett hatásának növelésére (normál sorozatlövésnél tűzgyorsasága 460 lövés/perc, a 3,25 g tömegű lövedék 930-960 m/s sebességgel hagyta el a csőtorkolatot). Ezt a nagy tűzgyorsaságot az üres töltényhüvely kivetésének elmaradása tette lehetővé, mivel az ürítés fázisának teljes kihagyásával a fegyver gyorsabban tölt újra. A több mint 12 évig húzódó, igen költséges G11 projekt a német újraegyesítés okozta gazdasági megszorítások és a technikai problémák (a Wankel-motorokhoz hasonló gáztömítési problémák) miatt kudarcba fulladt. A fegyvert és lőszerét elsősorban a német GSG–9 terrorelhárító egység tesztelte és alkalmazta.
- 4,6 × 30 mm: A HK MP7 PDW (Personal Defence Weapon – személyi védőfegyver) tölténye. Kifejezetten lövedékálló mellények átütésére optimalizáltak. Fedetlen élőerő ellen feltehetőleg kevéssé hatékony, mivel nagy sebességű lövedéke egyszerűen átmegy a célon mozgási energiájának leadása nélkül. Újdonsága miatt, egyelőre nincs szélesebb körben elterjedve. Az 1990-es évek végére lett kifejlesztve, 2000-ben debütált, 2001-től gyártják. 2005-ben állt szolgálatba több rendvédelmi szolgálatnál (német KSK, brit, dél-koerai).
- 5,7 × 28 mm (SS190): az FN P90 PDW és a Five-seveN pisztoly tölténye. Ugyanaz igaz rá, mint a 4,6 × 30-ra.
Lábjegyzet
- ↑ Hosszabbal, mint a 43M-et tüzelő gépkarabélyokéi. A hosszabb csőben a lőporszemcséknek több idejük és nagyobb terük van elégni, így nagyobb energiát fejtenek ki a csőben a huzag által megforgatott lövedékre, ezáltal az jobban gyorsul. Csőszerkesztésnél többek között cél az optimális csőhossz meghatározása: ugyanis optimális esetben a lőpor nagy része a csőben ég el, igen kis hányada pedig a csőtorkolaton kirepülve okoz torkolattüzet, ott ellobbanva tovább gyorsítja a kirepülő lövedéket. Ha nem megfelelő a cső szerkesztése és a csőben az összes lőpor elég, a lövedék a csőtorkolat felé haladva már lassulni kezd és drasztikusan romlanak a lövedék kül- és célballisztikai jellemzői. Ha pedig rövidebb a cső, a kelleténél több lőpor jut ki a szabad térbe, amiből csak kevés tudja gyorsítani a lövedéket, a többi haszontalanul elég. Továbbá nagyobb torkolattűz keletkezik. A csőtorkolat az egyik legfontosabb ballisztikai pont, ugyanis épsége és kialakítása döntő fontosságú a lövedék teljesítményére nézve.
- ↑ Az 1990-es évek csecsenföldi háborúi idején Oroszország különleges hadműveleti alakulata, a Specnaz, a bevetésekben szerzett negatív tapasztalatok miatt (például alacsony stophatás) időlegesen visszatértek a 43M töltényt tüzelő gépkarabélyok használatára.
Külső hivatkozás