Német 7,92 × 33 mm-es rövid lőszer

A köztes lőszer a pisztolytöltényél lényegesen erősebb, de a puskatölténynél gyengébb hatásadatokkal rendelkező lőszer.

Létrehozásának oka a hadfejlesztők és teoretikusok azon felismerése volt, miszerint az első világháborúban harcoló átlagos lövész képtelen volt kihasználni puskája lövésteljesítményét, az irányzott lőtávolságok ritkán haladták meg a 200-300 métert, holott az alkalmazott puskatípusok kivétel nélkül alkalmasak voltak a 800 – 1000 m-es lőtávra. Ebből fakadóan az a lőportömeg, ami a puskatöltényben voltaképp kihasználatlan maradt, az felesleges, elhagyásával jelentősen csökkenthető a fegyver és a lövész által hordott tölténymennyiség tömege, ezáltal a lövész leterheltsége. Valamint azonos tömeg mellett több töltényt vihetett magával. Fontos továbbá, hogy a puskatöltény nagy teljesítménye miatt, az arra szerkesztett kézi fegyverekből a jelentős hátralökő erő nem teszi lehetővé a hatásos sorozatlövést. Ha a fegyver nincs (pl. fegyverlábbal) megtámasztva, az átlagos katona nem képes uralni a sorozatot, a lövedékek legnagyobb része célt téveszt. Ezt a következtetést lényegében az I. világháborúban harcoló összes állam levonta. Ezen felismerés alapján kezdték meg egyéni lövészfegyvereik, és azok töltényeinek továbbfejlesztését. Hadrendbe ez a tölténytípus a második világháború során állt.

A köztes töltény minden esetben lényegesen kisebb lőportöltetet tartalmaz, mint a puskatöltény, így a gépkarabélyok visszarúgása a lövésnél mérsékeltebb erejű. A gépkarabély ezért csekélyebb kiképzés mellett is kezelhetőbb fegyverfajta, amely lehetővé teszi a modern hadviselésre alkalmas tömeghadseregek felszerelését.

Ismertebb közteslőszer-típusok

Amerikai 5,56 × 45 mm-es NATO-lőszer amerikai M16-os gépkarabély tárjában

Lábjegyzet

  1. Hosszabbal, mint a 43M-et tüzelő gépkarabélyokéi. A hosszabb csőben a lőporszemcséknek több idejük és nagyobb terük van elégni, így nagyobb energiát fejtenek ki a csőben a huzag által megforgatott lövedékre, ezáltal az jobban gyorsul. Csőszerkesztésnél többek között cél az optimális csőhossz meghatározása: ugyanis optimális esetben a lőpor nagy része a csőben ég el, igen kis hányada pedig a csőtorkolaton kirepülve okoz torkolattüzet, ott ellobbanva tovább gyorsítja a kirepülő lövedéket. Ha nem megfelelő a cső szerkesztése és a csőben az összes lőpor elég, a lövedék a csőtorkolat felé haladva már lassulni kezd és drasztikusan romlanak a lövedék kül- és célballisztikai jellemzői. Ha pedig rövidebb a cső, a kelleténél több lőpor jut ki a szabad térbe, amiből csak kevés tudja gyorsítani a lövedéket, a többi haszontalanul elég. Továbbá nagyobb torkolattűz keletkezik. A csőtorkolat az egyik legfontosabb ballisztikai pont, ugyanis épsége és kialakítása döntő fontosságú a lövedék teljesítményére nézve.
  2. Az 1990-es évek csecsenföldi háborúi idején Oroszország különleges hadműveleti alakulata, a Specnaz, a bevetésekben szerzett negatív tapasztalatok miatt (például alacsony stophatás) időlegesen visszatértek a 43M töltényt tüzelő gépkarabélyok használatára.

Külső hivatkozás


Ez a cikk a Köztes lőszer, a Creative Commons Attribution-Share-Alike License 3.0 alatt kiadott cikket használja.